Mindkét márka első ízben alkalmazott összehajtogatható keménytetőt nyitott autóján. Amíg azonban a bajorok megtartották a rendes kupé változatot is a palettán, addig a svédek – szakítva a korábbi gyakorlattal – tényleg egyazon modellben kínálják a kettőt.
Összevont tesztünk apropóját többek között az adja, hogy a középkategóriás kupé-kabriók elit klubjában a BMW és a Volvo vetélytársai egymásnak. Sőt, szigorúan véve csakis egymásnak

vetélytársai, hiszen az Audi, a Mercedes és a Saab egyelőre maradt a vászontetős megoldásnál.

Le a felsővel!

Mindkét autó roppant figyelemfelkeltő, vonzó jelenség, nyitott és zárt állapotban egyaránt harmonikus látványt nyújtanak – a C70-es tervezésébe egyébként a Pininfarina designstúdió is besegített. Mivel a tető három részből áll, kellemesek az arányok, a legtöbb CC-től eltérően a hátsó traktus kecses, egy grammnyi „vizuális súlyfelesleg” sincs rajtuk.

S ha ezek a kabriók egyszer vetkőzni kezdenek, könnyen lehet, hogy nem csak az autók felsője kerül le – azt már embere válogatja, hogy valaki a párjával kettecskén, vagy a vadászösztöntől hajtva egyedül indul útnak. A BMW-nél 22 másodpercig tart a sztriptíztánc, a Volvo műsorszámát nyolc szekundummal tovább bámulhatjuk. A bajor szépség pedig egy ráadással is készült: a 3-as tetejét akár lazán, zsebre dugott kézzel, az autó mellett állva is nyithatja-zárhatja a gazdája – a kulcsról, távirányítással.

A rekkenő hőségben jóleső érzés, ahogy teljesen nyitottan, lehúzott oldalablakokkal a menetszél átjárja az utasteret, finoman cirógatja a bent ülőket. Csak ne kelljen (mondjuk a piros lámpánál) megállni az autóval, mert akkor egy pillanat alatt leizzad az ember. A BMW üléseit speciális bőr borította, ami az infravörös sugarak jelentős részét visszaveri. Így aztán akkor sem perzsel, ha hosszú ideig a tűző napon hagyjuk a kocsit, a hagyományos bőrüléshez képest akár 20 fokkal alacsonyabb lehet a hőmérséklete. Persze, ne legyenek illúzióink: amikor kiszállunk, így is, úgy is csinos folt éktelenkedik majd a hátunkon. Csípős nyári estén, illetve nagy sebességnél jó szolgálatot tesz az opciós szélterelő (BMW: 84 700 Ft, Volvo: 110 946 Ft), zavartalanul adózhatunk a nyitott autózás élményének, szinte abszolút huzatmentesek a kocsik.  

Belül az anyagválasztás és a minőségérzet mindkét esetben prémiummárkához méltó, de a műszerfal kialakítása és ergonómiája gyökeresen eltér. A németek az i-Drive „számítógépesített” kezelőrendszerre esküsznek, így aztán letisztult és jól áttekinthető a vezetőhely. Ezzel szemben a Volvo-féle lebegő középkonzolon temérdek kapcsoló sorakozik, funkciók szerint jól csoportosítva, de a gombok mérete lehetne nagyobb. Ezek a kabriók már hátul is elfogadható férőhelyet kínálnak, s amíg nem hajtogatjuk be a tetőt, a csomagtartó befogadóképessége is megfelelő. Nos, utána már egészen más a helyzet. Igaz, ki-ki a maga módján igyekszik kényelmesebbé tenni a pakolást. A Volvo például gombnyomásra, enyhén megemeli összezárt tetejét, míg a 3-as félig kihajtogatja, hogy segítse a hozzáférést a poggyászokhoz.

Csúcs ez az érzés

A hab a tortán, hogy mindkét kabriót a csúcsmotorral teszteltük! Ezen a ponton kissé egyenlőtlenné válik a küzdelem, ugyanis a BMW háromezres, közvetlen benzinbefecskendezéses soros hathengeresét két turbó, míg a C70-es 2,5 literes öthengeresét egyetlen feltöltő izmosítja – a jelentős teljesítménykülönbségtől igyekszünk elvonatkoztatni.
306 lóerejével valósággal szárnyal a 3-as! Egyáltalán nincs turbós karakterisztikája a motornak, a maximális, 400 Nm-es forgatónyomaték szinte alapjárattól kezdve majdnem a leszabályozásig rendelkezésre áll. Ha úgy kívánjuk, kényelmesen és lustán vezethető az autó, akár egy dízel, ha kell, robbanékony, akár egy vérbő sportkocsi. Játszi könnyedséggel mozgatja az 1,8 tonnás tömeget, bitangul húz, s bármilyen sebességről ugrásszerűen gyorsít tovább. A hangja pedig egyszerűen mennyei!
Kanyarokban azért érezni a 200 kilós többletsúlyt és a kupé változatnál leheletnyivel puhább futóművet – a 19 colos felnikkel felszerelt tesztautó a legkisebb gödröktől is irtózott. A kabrió nem igazán a vezetés élményére kihegyezett szerkezet. A kanyargós szakaszokon persze így is izgalmas végigkergetni a hátsókerék-hajtású gépet. A hatfokozatú automatikus váltó egy-két kivételtől eltekintve jól alkalmazkodik a pilóta aktuális stílusához, alapvetően finoman, sportprogramban viszont gyorsan és határozottan kapcsol. A BMW-nél becsülettel megerősítették a karosszériát is, csupán nyitott tetőnél, nagyon rossz minőségű úton érezni némi bizonytalanságot. A C70-esről már nem mondható el ugyanez: kupéként még csak a kormány, kabrió üzemmódban már alkalmanként a kasztni is megremeg az úthibákon: amolyan déjá vu érzésem van, az előző nemzedék is híján volt a torziós merevségnek. A Volvo inkább kényelmes, túraautós jellegű kupé-kabrió, lágy futóműhangolása miatt éles fordulókban megdől, és alulkormányzottan viselkedik az autó. Széles, egyenes országúton és autópályán mozog otthonosan, ott lehet vele szélsebesen száguldani – meg aztán a vízparti sétány forgatagában is remekül mutat. A volvós biztonságérzés és a csendes motor miatt azonban nem érezni átütően erősnek a kocsit, a 7,6 másodperces gyorsulás a kormány mögött nehezen hihető. A 2008-as modellévre 220-ról 230 lóerőre emelik a T5-ös motor teljesítményét, de a menetteljesítményeken ez nem változtat számottevően.   

Emlékképek

Amikor egy zord téli estén felidézem majd a nyár legszebb pillanatait, biztosan eszembe jut az a két hét, amíg a BMW és a Volvo kupé-kabriójának képességeit vizsgáltam. Vaskos bankszámlával kell rendelkeznie annak, aki ezeket az élményeket nap mint nap át szeretné élni. A C70 T5 indulóára ugyanis 12 millió forint, míg a 335i Cabrióért legkevesebb 15 569 000 forintot kell leszurkolni – tehát nem csak a teljesítmény tekintetében jelentős a különbség. Mindkét márka nagyvonalú szériafelszereltséggel adja autóját, de bőven lehet még mire költeni. Természetesen hétköznapibb motorokkal is választhatók a kocsik: a BMW alapmotorja 2,0 literes, 170 lóerővel (11 541 000 Ft), a Volvóé pedig 140 lóerős 2,4-es (9 690 000 Ft). Persze, egy prémium kupé-kabrió még így sem olcsó mulatság…