Teszt: BMW 325 ti Compact

Többen megfigyeltük már, hogy a Winkler szemében furcsa tűz lobban, ha a BMW kerül szóba. Többen hallották már önkívületi állapotban azt mormolni maga elé, hogy "istenem, egy Bömbi mégiscsak Bömbi". E gyengeséget megbocsátjuk, de az objektivitás szellemében a 325 ti-t most nem ő kapta.

Hanem én. Én, aki nyáron már teszteltem egy 316i-t, amitől - érdemeinek elismerése mellett - szívfájdalom nélkül búcsúztam. Most pedig itt van ez a kishármas, ez a Compact, született Béemvé Golf. Kisebb, erősebb, sportosabb, direkt a szám ízére fűszerezve, hogy végre boldog sóhajjal aléljak oda, ahova a 316 után is kellett volna.

Hogy alélás lesz-e, legyen még titok. A modell célközönségét alkotó tehetős hajtós fiatalok nyugodtan nyomjanak egy ctrl-page down-t, és megtudják hamar, aztán iszkoljanak a legközelebbi márkakereskedőhöz. A többiek olvassanak tovább.

Belül is majdnem minden ilyen vidám. A legnagyobb motorhoz sportülés jár, ami már szemre is vérforraló. Még az ülőlap hossza is állítható, nemhogy a magassága meg a dőlésszöge. Annyi minden, hogy jó két napba telt, mire végre megtaláltam a nem kényelmetlen pózt. A hiba azonban bennem van, az ülés jó.

A műszerfal pont olyan, mint az elmúlt néhány évtized bármelyik Bömbijében, és ez így rendben is van. Minden kapcsoló minden kis kattanásán érezni, hogy egy darabka igényes technológiát utasítgatunk éppen. Az általános minőségérzet bosszantóan tökéletes, nem afféle kedveskedős, kényeztetős, hanem gáncstalan, makulátlan. Német.

Minden anyag az, aminek látszik, a bőr bőr, a szövet szövet, az alumínium alumínium. Ez utóbbit ugyan valamiért egy polírkoronggal félköríves karistokkal rakták tele, ami érthetetlen merénylet, de az anyag maga szép. Zömében minden drágának és elegánsnak tűnik, ami egy kvázi Ford Focus nagyságú 10 milliós autóval szemben talán nem is túlzott elvárás. Hogy miért nem lehet egyetlen gombnyomásra felhúzni az utasoldali ablakot, és miért nem juthatott egy könyöklő az amúgy is inkább kétszemélyes hátsó traktus üléstámlájára, azt én nem tudom.

Cserébe viszont jutott félretolható rolóval takart kivilágított sminktükör mindkét napellenzőre, automata légkondi, CD-s rádió, könyöklő az első ülések közé, mindent fényárban úsztató, szépen halványuló belső világítás és fényre sötétedő okos visszapillantó tükör. Meg 6 légzsák, elektronikus menetsabilitás-őr ASC (kikapcsolható), ABS, vészfék-asszisztens, elektronikus fékerő-elosztó, és talán még néhány hárombetűs, amiket most terjedelmi korlátok okán kihagynék.

Engem viszont most nem ez érdekelt, hanem az, hogy sikerült-e a kicsit nagypapás 316 után egy igazi élményautót összehozni. És íme a verdikt: sikerült.

A 325ti-t vezetni nagyon jó. A soros hathengeres motor méltó a hírnevéhez, selyemsima, rezzenetlen, gyönyörű a hangja és harap. A gázpedál lenyomására nagyon megindul, és csak a hihetetlenül sima teljesítményleadás miatt nem érezni igazán, hogy az ülésbe lapít. 192 lóerő és 245 Nm nyomaték még másfél tonnához sem éppen kevés, nulláról százra elég is 7,1 másodperc. A váltó újfent hibátlan, félreismerhetetlenül BMW.

A fékek elképesztően jók, nehezebb tárgyak és idősebb rokonok okvetlenül stabilan rögzítendők padlófék előtt, különben menthetetlenül átütik a szélvédőt. Olyan bizalmat adnak a felelőtlen közlekedéshez, hogy a büntetőpontok egy részét érdemes rájuk íratni.

A Compactot határozottan sportosra vették. Erről szólnak az ülések, a mord külső, az erős motor és a feszes futómű is. Dobálásról persze nincs szó, de itt most nem próbáltak légpárnát gyűrni az autó alá. Meg is van az eredménye, a kis Bömbi nem szívesen ereszti el az aszfaltot.

Annyira nem, hogy az már fáj. Adott ugyanis egy nagyszerű, erős motorral felszerelt, sportos hangulatú, klasszikus hátsókerékhajtású autó. Ehhez képest sikerült olyan közömbösen jóindulatú, alulkormányzott, félénken orrtologató futóművet alátenni, hogy személyiségzavar állt be. Ez a BMW nem fog esőben véletlenül gonoszul keresztbeállni, még kikapcsolt menetstabilizáló elektronikával sem. De nem nagyon fog direkt se keresztbe fordulni senkinek. A tőzsdét még a végső rolólehúzás előtt elérni szándékozó száguldó brókerek nem fognak vigyorogva kilinccsel előre kanyarodni. Mindez zömmel az elektronika műve: a fondorlatos kétlépcsős elektronika-kikapcsolás után vidáman riszál, mint egy labdázó vizsla.

Nem gázelvevő, elpörgő kereket lefékező ASC, inkább csak egy önzáró differenciálmű kéne hátra, és kész lenne a makulátlan élményautó. Némelyik nagy testvérbe jutott is, a Compactnak azonban látszólag nem ez a fő profilja. Vezetni viszont így is zseniális, sőt, kikapcsolt hárombetűsökkel, esőben-hóban már-már túl lelkes is a keresztbefordulási hajlam.

A Compact szép, erős, hihetetlenül össze van rakva, és ízig-vérig BMW. Ezzel a motorral az ára sem irreális: 10 millió forint rengeteg pénz egy ekkora autóért, de nem kirívóan sok, ha a 200 lóerő körüli teljesítményt is beleszámoljuk. A rendes méretű 325i-nél majdnem pont egymillióval olcsóbb, cserébe 20 centivel rövidebb, ennyivel szűkebb hátul, és - valljuk be - rútabb.

Ájulás nem környékez, de mály meghajlás kijár: nagyon jó autó született.

Tesztautóink külső-belső pucoválását a Lackó autószerviz kozmetikai részlege végzi. 1047 Bp. Tinódi u.18. Tel.:390-0125